de Foucauld Károly

A SZAHARÁBAN
Magányos este. Mintha végtelen
vizek tavában lennék kis sziget:
nem ér el hozzám semmi zaj, se szó.
Nagyon nehéz. Ó, bár egy kis hajó
találna rám: egy jóbarát, egy lélek
és annyit szólna csendesen, megértlek!

ÍGY VAN
Milyen különös, hogy
mindig egyedül
maradunk ott, ahol
egészen mély az élet.
Elhalkul a szó is,
már csak a „nem értem”
vallomása suttog
bennünk, kicsinyre
zúzott magunkban,
Istenem – Isten –

Forrás: Szent-Gály Kata: Boldog utak békessége, Ecclesia, Budapest, 1976, 236. old.