Írások

Charles de Foucauld lelkiségének alapvonásai

Távlatok, Szabó Ferenc írása

Mint ismeretes, a Szenttéavatási Kongregáció dekrétuma elismerte, hogy Charles de Foucauld – Károly, Jézus testvére – hősies fokon gyakorolta az erényeket. (Lásd Távlatok2002/1, 161–166.) Minden reményünk megvan arra, hogy a pápa nemsokára a boldogok sorába iktatja őt, akinek lelkiségét több más szerzetes, laikus és papi közösség mellett a Jézus Kistestvérei szerzetesközösség is (férfi és női ág) éli. ...

Bővebben>>>

Boldog Charles de Foucauld

Szabó Ferenc írása

II. János Pál pápa jelenlétében 2001. április 2-án olvasták fel azt a boldoggá avatást célzó dekrétumot, amely elismerte, hogy Charles de Foucauld egyházmegyés pap – Károly, Jézus testvére – hősies fokon gyakorolta az erényeket. A dekrétum felvázolta Károly testvér életét, és ismertette erényeit.
Charles de Foucauld boldoggá avatását Saraiva Martins bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa végezte a Szent Péter-bazilikában. ...

Bővebben>>>

Rovarirtásból élt a novícius

P. Hagyó József  Jézus Kistestvére

„Az előjelek aggasztják az embereket, az e világ hatalmasai több alkalommal konferenciára gyűlnek össze, tanácskoznak, anélkül, hogy dűlőre jutnának abban a kérdésben, hogyan akadályozhatnák meg a Föld légkörének gyorsuló romlását. Az emberi történelemben először merünk szembenézni a végső pusztulás lehetőségével, és tehetetlenek vagyunk, nem tudjuk megakadályozni. Az emberiség képtelen hatékonyan föllépni a háborúval, a terrorizmussal szemben, elhárítani a népeket és nemzeteket sújtó fizikai és erkölcsi nyomort. Ilyen körülmények között érthető, hogy az emberek - különösen a fiatalok - hiába keresik életük értelmét.” ... 

Bővebben>>>

Az a dolgom, hogy közvetítsek...

Hagyó József rendhagyó papi életútja

"Azt mondtam barátaimnak, ismerőseimnek, hogy ha az aranymisém ürügyén az én teljesítményemet, eredményeimet kívánják ünnepelni, akkor abból én ki akarok maradni. Ötven év múltával én nem tudok felmutatni szinte semmit. Ha ezt akarják ünnepelni, akkor velük ünnepelek. Ez a semmi azonban nem semmi. A választott nép ad erre jó példát: amikor ők imádkozni akartak, fölidézték az elmúlt idők történéseit, és ebből imádság lett. Áldott légy, Uram, aki a Vörös-tengeren átvezettél minket, aki tápláltál minket a pusztában... És a végén mindig hozzátették: mert ő jó, irgalma örökké való. - Ezt tenném én is az ünneplés tárgyává: hogy ő jó, és irgalma végtelen..." ...

Bővebben>>>

XVI. Benedek pápa Názáretről és Károly testvérről

Názáret számunkra a „Názáreti Iskola” festői által rejtve van. Ez az elnevezés túlzottan felidézi a názáreti szentimentális életmódot, amellyel átalakítjuk Jézus életét egy kispolgári idillé, mely félrevezető, mert lecsökkenti a misztériumot. Másutt kell keresni a Szent Család iránti tiszteletet eredetét, amely többnyire így sem mentesül ez alól az ítélet alól. ... 

Bővebben>>>

René Voillaume az imáról

Nem hisszük elég erősen, hogy Isten valóban lelkünkbe költözhet, hogy elvégezze imánkat. Vagy ha hiszünk benne, hajlunk arra, hogy az elkülönült kevesek előjogának véljük a sikert, melyet csak azok érhetnek el, akiknek a kolostor falai biztosítják az elmélkedést megkönnyítő csendet. Pedig miért lenne ez így? Vajon, akiket életkörülményeik akadályoznak az elmélkedésben, azok egyúttal akadályozva lennének az imádkozásban is? Vajon az imádság nem áll a gondolat felett? A szegények nem tudnak elmélkedni. Nem alkalmasak rá, nincs meg hozzá a képzettségük, nem ismerik az elmélkedés mechanizmusát, túlságosan fáradtak hozzá. ... 

Bővebben>>>

Carlo Carretto az imáról

Ha az imádkozáshoz csak egy kevés nyugalomra is szükség lenne, ezek a szegények sosem tudtak volna imádkozni. Az a fajta imádkozás, amit eddig oly bőségesen gyakoroltam, nem volt más, mint a gazdagok imája, egy kényelmes, jól táplált ember imája, aki a maga idejének az ura, és maga szabhatja meg napjainak rendjét. ...    

Bővebben>>>

A világiakról

A laikusok lelkisége nem a papok lelkiségének szép vagy csúnya másolata kell, hogy legyen, hanem valami más, önmagában hiteles és eredeti dolog, amely igaz Isten és az emberek előtt. Más egy pap tevékenysége, más egy politikusé, más egy plébánosé, ismét más egy munkásé vagy egy családapáé. Ha igaz, hogy lelkiségen gondolkodásmódunkat, életvitelünket, életünk cselekedeteinek megtisztítását és megszentelését értjük, ebből az következik, hogy egy pap gondolkodása, élete, cselekedeteinek megtisztítása, megszentelése alapvetően különbözik egy munkás, egy házastárs, egy polgármester gondolkodásától, életmódjától, cselekedeteinek megtisztításától és megszentelésétől. A laikusnak nem „majdnem papként” kell élnie, hanem saját állapota szerint kell megszentelnie munkáját, házasságát és különféle, bonyolult, odaadást igénylő társadalmi kapcsolatait. Mindannyian egyetértetek abban, hogy a keresztség révén létezik valódi és hiteles papság, amely természetesen alapvetően különbözik az egyházi rend szentségétől, de valóságos szentség, amely a laikust a teremtés felé fordítja, hogy megismerje, élettel telítse, felszabadítsa, képviselje azt. ...    

Bővebben>>>