Nem hisszük elég erősen, hogy Isten valóban lelkünkbe költözhet, hogy elvégezze imánkat. Vagy ha hiszünk benne, hajlunk arra, hogy az elkülönült kevesek előjogának véljük a sikert, melyet csak azok érhetnek el, akiknek a kolostor falai biztosítják az elmélkedést megkönnyítő csendet. Pedig miért lenne ez így? Vajon, akiket életkörülményeik akadályoznak az elmélkedésben, azok egyúttal akadályozva lennének az imádkozásban is? Vajon az imádság nem áll a gondolat felett? A szegények nem tudnak elmélkedni. Nem alkalmasak rá, nincs meg hozzá a képzettségük, nem ismerik az elmélkedés mechanizmusát, túlságosan fáradtak hozzá. ... 

Bővebben>>>

Ha az imádkozáshoz csak egy kevés nyugalomra is szükség lenne, ezek a szegények sosem tudtak volna imádkozni. Az a fajta imádkozás, amit eddig oly bőségesen gyakoroltam, nem volt más, mint a gazdagok imája, egy kényelmes, jól táplált ember imája, aki a maga idejének az ura, és maga szabhatja meg napjainak rendjét. ...    

Bővebben>>>

A laikusok lelkisége nem a papok lelkiségének szép vagy csúnya másolata kell, hogy legyen, hanem valami más, önmagában hiteles és eredeti dolog, amely igaz Isten és az emberek előtt. Más egy pap tevékenysége, más egy politikusé, más egy plébánosé, ismét más egy munkásé vagy egy családapáé. Ha igaz, hogy lelkiségen gondolkodásmódunkat, életvitelünket, életünk cselekedeteinek megtisztítását és megszentelését értjük, ebből az következik, hogy egy pap gondolkodása, élete, cselekedeteinek megtisztítása, megszentelése alapvetően különbözik egy munkás, egy házastárs, egy polgármester gondolkodásától, életmódjától, cselekedeteinek megtisztításától és megszentelésétől. A laikusnak nem „majdnem papként” kell élnie, hanem saját állapota szerint kell megszentelnie munkáját, házasságát és különféle, bonyolult, odaadást igénylő társadalmi kapcsolatait. Mindannyian egyetértetek abban, hogy a keresztség révén létezik valódi és hiteles papság, amely természetesen alapvetően különbözik az egyházi rend szentségétől, de valóságos szentség, amely a laikust a teremtés felé fordítja, hogy megismerje, élettel telítse, felszabadítsa, képviselje azt. ...    

Bővebben>>>

Madeleine Delbrêl írása, Puskely Mária: Akik a jobbik részt választották c. könyvből való.

Bővebben>>>

Michel Nurdin írását Dabóci Mária fordította és a Folia Selecta (www.foliaselecta.hu) 15. és 17. számában jelent meg.    

Bővebben>>>

Dabóci Mária írása 2000-ben jelent meg a Vigiliában.   

Bővebben>>>

de Foucauld Károly

A SZAHARÁBAN
Magányos este. Mintha végtelen
vizek tavában lennék kis sziget:
nem ér el hozzám semmi zaj, se szó.
Nagyon nehéz. Ó, bár egy kis hajó
találna rám: egy jóbarát, egy lélek
és annyit szólna csendesen, megértlek!

ÍGY VAN
Milyen különös, hogy
mindig egyedül
maradunk ott, ahol
egészen mély az élet.
Elhalkul a szó is,
már csak a „nem értem”
vallomása suttog
bennünk, kicsinyre
zúzott magunkban,
Istenem – Isten –

Forrás: Szent-Gály Kata: Boldog utak békessége, Ecclesia, Budapest, 1976, 236. old.

Ha majd elvezetnek benneteket és átadnak a bíróságnak, ne törjétek a fejeteket, hogy mit feleljetek, hanem mondjátok azt, amit akkor az Isten sugall. Mert nem ti fogtok beszélni, hanem a Szentlélek (Mk 13, 11).   

Bővebben>>>

Ezerkilencszáz tavaszán egy remete beírta jegy¬zetébe azt a két szót, amely életének tartalmát és középpontját jelenti majd: Jesus - Caritas. A remete Charles de Foucauld ekkor 42 éves, és háziszolga egy názáreti kolostorban. Hitét kora ifjúságában elveszítet¬te, de sötét tévutakon való hosszú bolyongás után Isten kegyelméből újra visszanyerte azt. „Mihelyt hittem, hogy van Isten, megértettem, hogy nem élhetek má¬sért, csak Őérette". Először abban reménykedett, hogy egy trappista kolostor szerzeteseként követni tudja majd Jézust a szegénységben, de hamar felismerte, hogy...

Bővebben>>>

A Szeretet-Jézusól nevezett Aratás Kistestvéreinek Monasztikus Testvérisége egy új közösség, melyet Bretagne-ban alapítottak 1998. augusztus 5-én, Urunk Színeváltozása ünnepének 1. vesperásán. Mons. Robert Le Gall érsek atya fogadta be a Mende-i egyházmegyébe, majd 2007. karácsonyán pedig a Toulouse-i egyházmegyébe.

Bővebben>>>